- Engem mióta dobnak? Hikk... Mióta dönt úgy egy nő, hogy nem tudja elviselni a velem járó zűrzavart? Hikk... Velem nem is jár zűrzavar a rohadt életbe már! - üvöltöttem kikelve magamból, és a kezem ügyében lévő vastagfalú üvegpoharat erővel neki vágtam a legközelebbi téglával mintázott, üres falszakasznak. Második otthonommá vált ez az aprócska kocsma, ugyanis lassan egy hete itt kezdem a napjaimat, és este kilenckor itt is fejezem be. Talán borzalmasan hangzik a dolog, de aki tisztában van az előzményekkel és az érzéseimmel, máris megért. Pontosan ezért nem lettem még kirakva innen, mert a főnök itt ül tőlem körülbelül egy karnyújtásnyira, na jó van az kettő is, hiszen egy nő őt is lapátra tette, mert nem volt elég nagy a micsodája. Tényleg, én ezt még soha nem kérdeztem meg Vivianatól. Lehet engem is azért hagyott el, mert nem tudtam kellőképpen kielégíteni? Pedig rám odalent még nem volt panasz. De lehet az évek engem is megcsonkítanak vasfogaikkal. Áh, nem kizárt. Viviana mindig is az a fajta nő volt, akit eszméletvesztésig lehetett szeretni, szószerint értendő eme kijelentésem. És valószínűleg nem kis részem volt abban, hogy sokszor ájultan feküdt mellettem az összegyűrt lepedőkön.
Milyen problémákat okozhattam én neki, ami miatt nem bírná ezt még egyszer elviselni? Fogalmam nincs. Megmondtam neki, hogy nem akarok gyereket, nem fogom kényszeríteni, hogy szüljön nekem kölköket. Nem is tudta, hogy néha nem halálfaló gyűlésen voltam, az meg a másik, hogy most valószínűleg már nem mennék vissza gyilkolászni. Erre most Viviana elhagy, mert neki más pasi kell. Hát ne kelljen neki más pasi. Én lehetek az egyetlen férfi az életében. Csak tudnám, mit tegyek vele, hogy ezt ő is így lássa, hiszen egy hete azt sem tudom mit művel. Ki tudja nem-e állt le valami suhanccal, aki ebben a pillanatban okoz fájdalmat neki?! Én soha nem bántottam, na jó, ez azért túlzás, de csak addig voltam erőszakos, ameddig ő azt élvezte. És én tudom, hogy mindig élvezte... Hikk, már gondolatban is csuklok. Nem jó ez így, az alkohol elvizesíti a gondolataimat.
Miután lenyugodtam visszakönyököltem a pultra és kiszórtam magam elé egy nagy adag sót, majd egy csíkos szívószál segítségével egy nevet kezdtem írni a fehér kristály tömegve: "VIVIM"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése