Istenem, segíts rajtam. Esküszöm ekkora idiótát még nem látott a világ. Úgyse hiszem el, hogy most szépen engedelmesen és önként dalolva azt fogja tenni amit mondtam neki. Más biztos megtenné, de ő nem. Ennyire naiv azért még én sem vagyok. Karba font kézzel bámultam, ahogy siránkozik. Viviana nevére azonban megrándult a szemem. Egyre unszimpatikusabb nekem az a nő. Abból, amit Zoetól hallottam nem volt valami kedves nőszemély, sőt engedelmes sem. Nem tudom, hogy tudta olyan sokáig maga mellett tartani Natet. Bár Darren meg azt mondta, hogy ne mindent alapozzak Zoe véleményére, mert ő mindig is utálta Vivianat. Azt mondta kérdezzem meg Sebastiant. Nem tettem meg. És nem hiszem, hogy valaha meg fogom tenni. Darren azt mondja ő maga nem találkozott vele túl sokszor, így annyira nem ismerte. De azok a beszélgetéseknél, amikben a régebbi időkről szóltak, valahogy mindig Darren régi halandójánál, Reinánál kötöttünk ki.
Még a számat is eltátottam, mikor Nate vetkőzni kezdett. Oké, ez már tényleg nagyon sok. Ma este többször láttam egy pasi meztelen mellkasát, mint eddigi életemben bármikor. Most meg miért jön ilyen közel?! Teatyaúristen! Milyen rohadt közel van!
Már az ájulás szélén voltam, mikor kezembe nyomta az inget, aztán hátrébb lépett. Hatalmas kortyokban vettem magamhoz a levegőt, hogy megszólalni is tudjak. Jaaaj istenem, hogy nekem mekkora egy idiótával van dolgom! Gyerünk Destiny, erős vagy, nyugodj le szépen és mondj valamit.
- Hogy te mekkora egy hülye vagy! – nyögtem ki végül, majd hozzávágtam az inget. – Befejezheted a színészkedést, megyünk. – morogtam sértetten, majd türelmetlenül csettintettem egyet a nyelvemmel. – Öltözz már!
Miután sikeresen elkészült, -próbáltam tudomást sem venni a diadalittas vigyorgásáról - karon ragadtan és felidéztem magam előtt Darren dolgozószobáját. Pár másodperc múlva már friss vér és papírok illatát éreztem magam körül. Mikor felnyitottam smaragdzöld szemeimet nem kellett csalódnom. Darren épp akkor lépett be az irodájába. Először pillantása megállapodott rajtam, aztán továbbsiklott Natere. Szemöldöke a homloka közepére szaladt, majd megint vissza nézett rám.
- Használtad Abe könyvét igaz? – kérdezte lemondóan sóhajtva, miközben ledobta magát az íróasztala mögé. Ezt imádom a nagyapámban. Semmin nem húzza fel magát. Legalábbis soha nem mutatja. Vagyis én még nem láttam. Szégyenlősen bólintottam, majd elengedtem Nate karját és kimerülten sétáltam oda Darren hűtőjéhez. Előkapartam belőle egy üveg A+ vért, aztán fáradtan rogytam le a fekete bőrkanapéra. Darren Natere emelte acélkék tekintetét, majd gúnyosan elmosolyodott.
- Régen találkoztunk. – mondta. – Szólnék a húgodnak is, csakhogy már 15 éve nem él itt. – mosolygott még mindig. Láthatólag szórakoztatta a helyzet. Bevallom engem annyira nem.
- Hogy küldhetem vissza? – szóltam közbe.
- A könyvben benne van nem?
- De igen, csak… nincs valami más megoldás? – kérdeztem türelmetlenül.
- Nem tudom, még senkit nem próbáltam meg feltámasztani. – vont vállat, majd elfordította tekintetét. Hazudik! Biztos, hogy megpróbálta feltámasztani azt a halandót! Ezer százalék!
- Hát jó…
- Apád tudja már? – oww… ez telibe talált. Bűntudatosan mosolyodtam rá.
- Azt reméltem, te majd segítesz…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése