Nathaniel

Kapok levegőt. De ez az éles fény, mindjárt megvakít. Valaki kapcsolja le a világítást. Képtelenség így aludni. És a kezeim... Te jó Merlinem! De hát én élek! És sehol egy ránc. Hitetlenkedve tapogattam meg arcomat és rá kellett jönnöm, hogy eltűnt a borostám, és férfias vonásaim megfiatalodtal. Ujjaimmal közrefogva álamat masszíroztam és szabad kezemet csípőre vágtam. Már csak azt kellene kiderítenem hol vagyok. Kétségtelen, hogy Nathaniel Hemsworth ismét él. Még hozzá alig lehet több tizenhét évesnél. Hát ez állati jó. Mindenesetre érdekes. Na jó, mintha nekem egyszer már benőtt volna a fejemlágya és sokkal érettebben tudtam állni az életemhez. Természetesen én már tizenhét évesen is inteligens voltam, igen művelt, precíz, határozott tökéletes. De most megint tizenhét vagyok. A franc fogja átgondolni, hogy hogy kerülhettem ide. Majd az első szembejövő halálfalónak megköszönöm. Hiszen ki más hozott volna vissza, ha nem az egyik gyilkos, hogy ismét vezessem őket? Mindig is vezéregyéniség voltam. Ahogy megfordultam, hogy szétnézzek egy hatalmas tükörrel találtam szembe magam. Az a sármos és gunyoros vigyor ennyi év után sem tudott eltűnni ajkaimről. Azt mondjuk jó lenne tudni mikor járunk. Pár percig még szemléltem tökéletes izmaimet, kockás hasamat a tükörben, majd valami eszméletlenül kedves fogadtatásként, valaki elkiáltotta magát. 

- Hát ezt még nem mondták rám - jegyeztem meg gunyorosan, majd hátra pillantottam és lenéztem a földön fekvő lányra. - Elhiszem, hogy onnan is tökéletes a kilátás, de azért ha elmondanád, hogy mit keresek itt, mert gondolom neked lehet valami közöd ahhoz hogy itt vagyok, hát azt megköszönném - kacsintottam vigyorogva a lányra, majd kezet nyújtottam neki. 

- Hogy hívnak? - kérdeztem miközben elkaptam a felémdobott lepedőt. - A szádat igazán becsukhatnád. Ennyire még nem bámultak meg. De ez neked egy jó pont. És csak ezért hajlandó vagyok eltakarni eszméletlenül sexy testemet ezzel a lepedővel - húztam el számat, majd derekam köré csavartam a takarót. 

- Nate vagyok. De most már te is megszólalhatnál. Nem szeretem azokat a csajokat, akik túl csendesek, hacsak nem valami mást csinálnak a szájukkal és azért nem érnek rá velem komunikálni - eresztettem meg felé egy kaján vigyort majd elterültem ágyán és szenvtelenül végig mértem a lányt. Egész jó helyre kerültem meg kell hagyni.