2010. december 20., hétfő

Destiny

Kellet nekem kölcsönkérni Abigailtől ezt a rohadt könyvet… Ha nem lennék ennyire rohadt kíváncsi most boldogan csicsikálnék a puha ágyikómban ahelyett, hogy egy 250 éves hullát pesztrálok.  Ez az én formám. De ha szerencsém van, akkor még azelőtt el tudom tüntetni innen, hogy felkelne a nap. Mert ugye Harmony és Hope betett szokása, hogy reggelente visongva rontanak be a szobámba, hogy kirángassanak az ágyból. Hát nem lenne valami szerencsés, ha helyettem egy pasit találnának itt.
 - Nem attól félek, hogy téged megöl, hanem hogy engem is. Egyébként meg miből gondolod, hogy még egyszer visszahoználak. Ez is csak egy baleset volt. – mondtam, miközben megfordultam a „Segítenél?” mondat miatta. Össze kellett szorítanom fogaimat, hogy az őszinte megdöbbenés ne ütközzön ki az arcomra is. Komolyan, alig 10 perce van itt de annyiszor botránkoztatott meg, hogy az hihetetlen.
Közelebb léptem hozzá, majd kissé remegő kézzel kezdtem e begombolni az ingjét. Arra pedig gondosan ügyeltem, hogy tekintetem egy milliméternyit se csússzon arrébb a gombokról. Pedig nagy volt a kísértés… Nagyon nagy. Amint befejeztem villámgyorsan fordítottam neki hátat és sétáltam tőle távolabb.
 - Azért igazán félhetnél apámtól. Nézz csak magadra! Nem elég, hogy 17 éves vagy, de még csupán egy halandó! Damon annyi idősen, mint te letépte egy 10000 éves vámpír fejét. Szóval azt hiszem mégis van értelme tartanod tőle. Főleg, hogy a pici lánya szobájában vagy.  – mondtam, miközben előkotortam az egyik fiókból a pálcámat és intettem vele a polcon lévő könyv felé, ami azon nyomtan elindult felé. Elkaptam a levegőben, majd kinyitottam és fellapoztam. Ajakamat harapdálva bámultam a szöveget.

„Ahhoz, hogy egy feltámasztott holtat visszaküldjünk nyughelyére, a következő dolgokra van szükségünk:    - 3 dl vámpírvér  (Meg akarnak ölni?!)
                         - 2 gramm reszelt skarabeusz
                         - érzelmi kapocs a műveletet elvégző felek között”

Oké a vámpírvérrel semmi gond. Egy kis vérveszteségbe nem fogok belehalni. Skarabeuszt szerzek az Abszol úton.  DE mi az, hogy érzelmi kapocs?! Ez ugye csak egy nagyon hülye vicc? Istenem mond, hogy valaki csak szórakozik velem, kérlek szépen! Valami nagyon rosszat csinálhattam előző életemben, ha most így büntetnek érte…
Biztos van valami más módja is, hogy visszamenjen… Türelmetlenül lapozgattam a könyvben, de egy árva sort sem találtam más módszerről. Én… ezt egyedül nem tudom megoldani. Kell segítség. Pám nem jó, mert kapásból mindkettőnket megölné. Anyám se, mert Damon egyszer rámosolyog és rögtön kitálal. Aby… nem, kinyírna, ha megtudná, hogy használtam a könyvet. Zoe, áhh, nem, lehet hogy nem is segítene visszaküldeni a bátyját és egyébként sincs kedvem meglátogatni Sebastian Acerlotot. Megijedtem tőle 5 évesen, mikor Zoe először mutatta be. Nincs semmi bajom a pasassal, csak egyszerűen… nem bízom benne. Aztán ott van még Darren. Ez az! Ő ezer százalék, hogy segít nekem! Diadalittasan elmosolyodtam, majd visszafordultam Nate felé.
  - Reggel meglátogatunk valakit. De addig is, valamit csinálni kell…. akarod, hogy meséljek neked arról, hogy mi történt az elmúlt 200 év alatt? Az ismerőseiddel, a leszármazottaiddal, stb?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése