Nate

- Ne húzz már - nyafogtam, és lehámoztam csuklómról vékony ujjait. A hetes szoba, az az én szobám. - Te, Destiny egyébként, csak úgy tájékoztatásul közlöm veled, hogy ha nem sikerül kiköltöztetnünk a szoba lakóit, egy szobában fogunk aludni, ugyanis nem osztozkodom mással ágyon. Egyenlőre - mondtam elégedetten vigyorogva. Remélhetőleg, ez meghatotta prefektus asszonyságot, és még véletlenül sem bólint rá az eszement ötletemre, mert egy egy és fél személyes ágyon, nem fér el túl kényelmesen két személy. Főleg, ha elvárja, hogy húsz centis hely legyen közöttünk. 

- Mert kik vannak bent? - kérdeztem érdeklőn vigyorogva, és megtorpantam. - Menjünk vissza. Akiktől ennyire tartassz, azok csak jófej emberek lehetnek. Muszáj megismernem őket. - Nem is kellett tovább várnom, ebben a pillanatban kitárult régen látott hálószobám ajtaja. 

- Hello gyerekek - intettem nekik, majd figyeltem ahogy Destiny elbújik a hátam mögé. Na, most komolyan, mit kell félni három ekkora vadbaromtól. Nagyvalószínűséggel évfolyamtársaink lesznek. Nem baj, ha már az első napon kivívom mások ellenszenvét. Főleg, ha az illető férfiból van. 

- Ja, Ő Welles. Én meg... - Na, Hemsworth mégsem lehetek. - Goldwin - Miért is ne. - Nathaniel Goldwin vagyok - nyújtottam kezet a három srácnak, majd Destinyt megam mellé húztam és karomat átfontam a vállán. 

- És azért jöttünk, hogy szóljunk, az igazgató úgy határozott, más szobában fogtok aludni ezentúl. Még hozzá, Welles fog titeket elkísérni az új lakosztályotokba. Most pedig menjetek és pakoljatok össze, mert ezt a szobát másnak adták. - Nem voltam benne biztos, hogy ezek most tényleg azt is fogják tenni, amit mondtam, így inkább közelebb húztam magamhoz Destinyt és arcomat a hajába fúrtam és halkan suttogtam szavakat a fülébe. - Te Destiny, te tudod befolyásolni az emberek döntéseit. Megtehetnéd. Párszor láttam, ahogy Zoe csinálja. Csak vegyél egy mély levegőt, nyugodj le, és tudod úgy kitágítod a pupilládat és ügyesen elgagyorászod nekik a tündéri kis száddal, hogy vonszolják át magukat máshova. Na hajrá - fejeztem be rekedtesen, majd leengedtem kezemet és egy kicsit hátrébb léptem. Csak tudnám az a középső balfácán miért bámulja így Destinyt, akinek úgy remegnek a lábai, mintha nádszálakból lennének.