Viviana

 - Tudod drágám, nem hinném, hogy még egyszer feláldoznám magam miattad. Még eg csomó mindent megtehettem volna… még Reina is túlélt. Bár már akkor is hisztirohamjai voltak ha belenézett  a tükörbe és naponta rohangászott Darrenhez vámpírvérért. Lehet, hogy nekem is azt kellett volna tennem… - ráncoltam össze elgondolkodva a szemöldököm. Ha követtem volna anyám példáját, esetleg kértem volna egy kis szívességet Darrentől vagy Damontól, akkor most nem itt tartanák.

 - Hát… lánya lett. Azt nem tudom, hogy lettek e még a picinek testvérei. De Chase annyira édes volt, mikor meglátta. Először nem akarta megfogni, mert félt, hogy leejti. – mosolyodtam el, de vidámságom nem tartott sokáig.

 - Te is nagyon jól tudod, hogy a mocskos halálfalóid soha nem hallgattak rám. Azután pedig, hogy téged megöltek, én következtem volna. De aztán meggondolták magukat, hiszen ha megölnek, akkor Lorát nem tudták volna maguk közé venni. Chaset pedig nem hibáztathatod. Tudod neki volt némi felelősségérzete és nem akarta veszélybe sodorni a családját!- sziszegtem dühösen. Nem varrhatja az egészet a nyakamba! És főleg nem a fiaméba! Hiszen ő nem tehetett semmiről.  Alsó ajkaimat fogaim közé harapva húzódtam távolabb Natetől. Senki nem szeretné azt érezni, amit én akkor ott. Jobban fájt, hogy Lora képes volt belépni a halálfalók közé azután, amit az apjával tettek, mint a cruciatus. És tudom, hogy ha most előröl kezdenénk, minden megismétlődne. Annyi fájdalmat, amit átéltem addig, amíg Natel voltam, nem hiszem, hogy még egyszer el tudnám viselni. Hihetetlenül szerettem… szeretem, de nem akarok, még többet szenvedni.

Fel sem tűnt, hogy a vámpír azt magyarázza, hogy nem sok változott a 200 év alatt az egész iskolában, a tanárokat és a diákokat kivéve.

 - Destiny, megkérhetlek, hogy hagyj egyedül bennünket pár percre? – pillantottam fel komolyan. Pár másodpercig elgondolkodva bámult rám, aztán bólintott és kilépett a szobából. Én lassan felálltam az ágyról, majd kezemet tördelve sétálgatni kezdtem a szoba közepén.

 - Nézd… gondolkodtam. Mindenről. Kettőnkről… - kezdtem idegesen.