Viviana

Szemöldököm a homlokom tetejére szaladt. A nagyanyja? Háhh… én alig éltem meg az első unokám születését…

 - Ó igen. Darrent személyesen is ismerem. Nem is értem anyám hogy tudott választani két olyan pasi közt, mint Damian és Darren. Egyébként is, az én anyám nem fetrengett senkivel, egyszerűen csak… nos, kihasználta a lehetőségeit. Ééés, ne hasonlítsd össze azzal amit a húgod csinál. – mondtam immár sokkal határozottabban. Voltak dolgok, nem is kevés, amiben nem, értettem egyet Reinával, de akkor se szerettem, ha valami sértő jelzőt aggatnak rá. Mégha talán van némi alapja is. – Damon pedig olyan aranyos egy gyerek volt… folyton Chasel marták egymást. – a mondat végére elhalkult a hangom, de azért mosolyogtam.

 - Hihetetlenül jó vagy. Ez pedig az én szobám, és az is marad.

 - Már megbocsáss, de ez már az ÉN szobám és te még véletlenül sem fogsz itt maradni! – szólalt meg a dühöngős kiscsaj.

 - Nem érdekel, hogy vámpír vagy, jobb lenne ha végre befognád azt a csinos kis szádat, mert ha kell én is tudok ám csúnya néni lenne. – álltam fel lassan az ágyról.

 - Ahogy elnézem nem is kell nagyon erőlködnöd hozzá. – vágott vissza. Ez hihetetlen… Hogy merészel… egyáltalán, hogy jutott eszébe. Jó, ő akarta.

 - Rendben, nem terveztem, hogy így lesz, de azt hiszem, megint a kezembe kell vennem az irányítást… - sziszegtem, miközben visszaültem az ágyra. Rohadt kis picsa… Nem tudom elhinni, hogy képes így visszaszólni. Egyáltalán milyen alapon esett nekem? Igazán jó lenne tudni. Bár, Zoe rokona, szóval mit várjon az ember… Keserű mosolyra húztam ajkaimat, Nate kérdését hallva. Közelebb másztam hozzá az ágyon, majd mesélni kezdtem.

 - Nos… két hétig. Mit gondoltál meddig fogom bírni azután, hogy megöltek téged? Akkor az a két hét is örökkévalóságnak tűnt az örökös fekete fátyol alatt. De… megoldottam. – elmosolyodtam, majd felhúztam a pólómat, hogy megmutassam a hasamon lévő rózsaszín heget, amit a tőr okozott.

 - Tudod, ahhoz, hogy öngyilkosságra folyamodj már nagyon el kell hogy boruljon az elméd… Hiszen egy épeszű ember nem akar kárt okozni magának. És hidd el, hogy mikor a jéghideg penge átszúrja a gyomrodat… az nem valami kellemes érzés… - nevettem fel sötéten, majd eltakartam a sebet.

 - Csak az utolsó pár napban voltam szörnyen rossz állapotban, így senki sem gondolhatta, hogy mire is készülök. Képzeld… még az unokánkat is láttam… annyira édes volt. Chase teljesen olyan arcot vágott, mint te, mikor meglátta a picit… - mosolyodtam el meghatottan.

- Ami pedig a pletykákat illeti… nem voltak. Szépen eltusoltak mindent. És végül Lorát ültették a helyedre. Nem tetszett kifejezetten az ötlet, de nem tudtam ellene mit tenni. Azon viszont mindenki megdöbbent, mikor megtaláltak a fürdőszobában a saját véremben fuldokolva… - dőltem végig az ágyon.