Nathaniel

Várható volt a lány választása. Önelégülten belevigyorodtam csókunkba. És idáig is eljutottunk. Nem hittem volna, hogy még ő lesz, aki valósággal rám veti magát. De azért meg kell hagyni élveztem. Na, jó. Most akarom visszahozni Vivianat és mással csókolózok, akinek ráadásul még a csókja is tetszett. Nem, nem tetszett, csak rég voltam nővel. Így van. Miután elhúzódtam tőle, beleharapot az ajkamba. Felszisszentem, ahogy pár csepp vér szivárgott puha bőrömön. 

- Tudod, nem úgy szólt a bűbáj, hogy először nekünk is össze kell keverni a vérünket. Bőven elég, ha az östbe csepegtetjük nem egymás szájába - jegyeztem meg gunyorosan, majd bólintottam egyet és tenyeremet a forrásban lévő főzet fölé emeltem és hagytam, hogy pontosan három csepp vérem az átlátszó bájitalba hulljon. Egy nagy robbanás után, köhögve kapkodtam levegő után. Túl sok volt a szobában a füst, de még így is ki tudtam venni Viviana tökéletes testének meztelen körvonalát. Annyira régen láttam már, annyira régen ölelhettem már magamhoz. Most pedig itt van. Ismét Ő. És csak az enyém. Megint. Ahogy rám kapta ijedt pillantását, szélesen vigyorogva pattantam fel a földről, majd mellkasomhoz szorítottam. Feje fölött elnézve, tekintetemmel Destinyt kerestem. Ahogy megtaláltam egy hálás mosolyt küldtem felé, majd visszafordultam Vivianahoz.

- Hiányoztál - motyogtam hajába, majd lekaptam taláromat és ráterítettem. Még jó, hogy én soha nem tartoztam azon Mardekáros társaim közé, akik csak alsónadrágot hordtak talárjuk alatt. 

- Viviana, bemutatom Destiny Wellest. Destiny, te pedig már nagyon is jól ismered Viviana Nielt - mondtam enyhe szarkazmussal hangomban. 

- Vivi, ne ájulj el, két száz év után, ismét élünk. Azt sem tudom mit mondjak - vettem egy mély levegőt, hogy végre letudjak nyugodni, mert még mindig teljesen fel voltam pörögve Viviana látványától. - Engem Destiny élesztett fel. Köszönhetően Zoenak, aki egy rakat fényképet tárolt a szobájában. És visszahoztunk téged is. Hát nem fantasztikus? Újra kezdhetünk mindent Vivi! Nincsenek gyerekek, megint csak mi vagyunk ketten - fülig érő mosolyomat le sem lehett volna vakarni arcomról. - Élvezhetjük az életünket. Most nincsenek itt a többiek, de hidd el, Destiny egy személyben kiteszi a négy fős baráti társaságunkat - kacsintottam a másik lányra, majd elterültem az ágyon.